A vörös rúzs és én olyan öt éve kerültünk szorosabb barátságba. Korábban is szemeztem vele, de egyszerűen túl gyáva voltam hozzá, hogy felkenjem úgy igazán látványosan, ne csak épphogy, ímmel-ámmal. Próbálkoztam persze mindenféle pasztell színekkel és szájfényekkel, de titkon mindig vágytam a dögös vörösre. Harminchoz közeledve aztán úgy éreztem, már elég önbizalmat gyűjtöttem hozzá, hogy ne csak otthonra tegyem fel, hanem a fürdőszoba rejtekéből ki merjek lépni vele az utcára is. Azóta elválaszthatatlan társak vagyunk. Ilyenkor télen, amikor kicsit fehérebb a bőröm, és persze teljesen feketébe burkolom magam, szinte követeli a szám a színt.   

Egy intenzív árnyalat olyan, mint egy hangsúlyos kiegészítő, gyakorlatilag bármilyen egyszerű öltözéket feldob. Egy fehér blúz-farmer összeállítás is egyből alkalmibb megjelenést kap. Arról nem is beszélve, milyen jó hatással van a lélekre. Valahogy úgy vagyok vele, mint a főhősnő Holly Golightly (Audrey Hepburn) a Breakfast at Tiffany's című klasszikusban, mikor arra kéri partnerét, hogy csak azután közölje vele a rossz hírt, hogy feltett egy kis rúzst - hiszen rossz híreket csupasz szájjal nem lehet fogadni. Ha kevéssé jó napom van, jöhet a piros, és máris jobb lesz a hangulatom. 

A rúzs egyébként is a nők egyik legrégebbi "fegyvere", ha szépítkezésről és csábításról van szó. Nem véletlen, hogy 3 másodpercenként eladnak egyet a világon! Története egészen az ókorba nyúlik vissza, ugyanis már Mezopotámia és az Indus-völgyi civilizáció női is vörösre színezték az ajkaikat. Az ókori Egyiptomban Kleopátra is vörös ajkakkal csábított. A középkorban tiltott volt a sminkek használata, míg nem I. Erzsébet angol királynő a 16. században újra divatba hozta az élénkpirosra színezett szájat, legalábbis a felső társadalmi osztályhoz tartozó nők körében.  Később aztán újra az ördög művének kiáltották ki, 1770-ben egyenesen törvényben ítélték el azokat a hölgyeket, akik sminket használva csábították el a férfiakat!

Csupán a 20. század elején változott a vörös rúzs megítélése, köszönhetően a suffragette mozgalomnak. Ekkor a magabiztos, erős nők szimbólumává vált. Maurice Levy találmánya, a kis töltényformájú kompakt kiszerelés könnyűvé tette a használatát, így ez lett minden nő vágya. Népszerűségét a hollywoodi dívák csak tovább növelték.

Ma szerencsére semmi esetre sem számít ledérnek, hanem inkább sikkesnek és elegánsnak. Tudom, hogy annak ellenére, hogy reneszánszát éli, sokan félnek a használatától, de én mindenkit arra biztatok, hogy merje kipróbálni! Mire érdemes odafigyelni?

1. Megfelelő árnyalat: A pirosnak rengeteg árnyalata van, ezért érdemes kísérletezni, hogy melyik áll a legjobban. A hideg tónusú bőrhöz a kékes pirosak passzolnak, míg a melegebb, olívás bőrhöz a narancsos árnyalatok. Ha megtaláltuk a tökéleteset, ne engedjük el! Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes szakértőkre bízni magunkat, például a MAC sminkeseire, akik nagyon segítőkészek és türelmesek, a kínálatuk pedig pazar. :)

2. Hidratált ajkak: A rúzs, főként, ha sötétebb, csak az ápolt ajkakon mutat szépen. Radírozzuk, hidratáljuk rendszeresen, így a szín felvitelét is megkönnyítjük.

3. Korrektor: Ha nem szeretnénk bohóchatást kelteni, akkor meg kell akadályoznunk, hogy a rúzs "kifolyjon". Ezt megúszhatjuk, ha folyékony korrektorral finoman körberajzoljuk a szánkat, és eldolgozzuk.

4. Kontúr: A precíz hatásért húzzuk meg a szánk kontúrját a rúzzsal megegyező, de legalábbis ahhoz közelítő árnyalatú kontúrceruzával. Ha az ajkakat is kiszínezzük vele, tartós alapot adunk a rúzsnak.

5. Ecset: Lehet élni rúzsecset nélkül, de minek? Sokkal könnyebb dolgozni vele, mint a vastag rúzzsal ügyeskedni.

6. Szemek: A kevesebb több elv itt is érvényesül. Ha a szánkat hangsúlyozzuk, a szemünket csak szolidan sminkeljük, natúr, világos színeket válasszunk.

 +1 jótanács: Ha már feltettük, viseljük a vörös rúzst magabiztosan!