Az év eleje mindig kiválóan alkalmas arra, hogy fogadalmakat tegyünk és egy kicsit felfrissüljünk testileg-lelkileg. A szokásos "többet sportolok", "rá sem nézek a csokira" ígéretek mellett azt is megfogadhatjuk például, hogy kevesebb, de jó minőségű, időtálló holmit vásárolunk, és leárazáskor nem tesszük magunkévá a Zara vagy Mango fél kínálatát. Mert igen, hiába lesz rengeteg cuccunk, az legtöbbször nem oldja meg a minden reggel felmerülő gyötrő kérdést: Mit vegyek fel??? 

Ha ellen tudunk állni a kísértéseknek (na jó, 1-1 bűnözés néha belefér :)), és kiépítünk egy jól kombinálható alapruhatárat, akkor ez a problémánk egy csapásra megoldódik. Az átlátható rendszerhez azonban átlátható szekrény is kell, ezért nem árt, ha időről időre megszabadulunk a feleslegessé vált daraboktól.

Hétvégén akadt egy kis szabadidőm, ezért nekiálltam a szekrényben rendet tenni, szortírozni, és végül egy hatalmas szatyornyi ruhát kiválogattam. Régen nagyon nehezen váltam meg bármitől is, de az utóbbi években egész nagy rutint szereztem, és ma már kegyetlenül megválok attól, ami nem kell. Nincs szükség tíz otthoni, "játszós" pólóra, vagy több pár "kutyát sétáltatni még jó lesz" cipőre!

Néha azonban nehéz eldönteni, mi az, amitől már jobb megszabadulni, mert csak feleslegesen foglalja a helyet a szekrényben. Ilyenkor jól jön egy objektív, jó ízlésű barátnő/partner, aki nem fél őszintén megmondani véleményét. Jó alkalom lehet egy szortírozás arra is, hogy egy csajos délutánt szervezzünk! 

Ha mégis egyedül állnánk neki, és bizonytalanok vagyunk egy-egy darab sorsában, akkor tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

1. Viseltem az elmúlt egy évben?

Ha nem vettük fel egyszer sem 12 hónap alatt, akkor nagy valószínűséggel nem fog hiányozni a jövőben sem.

2. Illik a mostani stílusomhoz?

Lehet, hogy imádtunk egy hippi stílusú blúzt két évvel ezelőtt, de a mostani minimalista ruhatárunkba már egyáltalán nem passzol. Csak azt tartsuk meg, amiben még mindig jól érezzük magunkat, amivel azonosulni tudunk!

3. Most is megvenném, ha meglátnám egy üzletben?

Ha most elmennénk mellette, akkor egyszerűen nincs rá szükségünk.

4. Magabiztos vagyok benne?

Vannak olyan darabok, amiket ha felveszünk, erősnek és magabiztosnak érezzük magunkat. Ha már valamire ez nem igaz, annak mennie kell. Sokat segít a döntésben, ha elképzeljük, hogy jól éreznénk-e magunkat ebben a ruhában, ha az utcán összefutnánk például a volt szerelmünkkel.

5. Megfelelő a mérete?

Nők vagyunk, néha változik a súlyunk. Ha valamiből kifogytunk, vagy ellenkezőleg, már kissé szűk, tüntessük el, mert csak rossz érzéseket kelt bennünk.

6. Az alkatom előnyös adottságait hangsúlyozza?

Legtöbbünket nem áldott meg modellalkattal a sors, de mindannyiunkon van valami szép. Egy karcsú derekat, hosszú lábat, szép dekoltázst érdemes hangsúlyozni. Ha azonban a ruha nem az alkatunknak megfelelő, csak rontani fog az összképen.

7. Van rajta bármilyen nem javítható sérülés, tisztíthatatlan folt?

Ha valamit már nem lehet megmenteni szakemberi segítséggel sem, csupán a szép emlékek miatt ne tároljuk.

8. Jó állapotban van?

Kibolyhosodott, kinyúlt ruhákban nem fogjuk jól érezni magunkat, szabaduljunk meg tőlük!

9. Stílusosnak érzem magam benne?

Néha beleugrunk egy-egy divatőrületbe, és megveszünk olyan darabot is, ami maximum egy szezont él meg. Ha valami már nem divatos, nem érezzük benne stílusosnak magunkat, akkor ne hordjuk többet.

Ugye, hogy nem is olyan nehéz?

Természetesen az, hogy valami a mi ruhatárunkba nem passzol, nem jelenti azt, hogy másnak ne szerezhetne örömet. Gardróbrendezés után lehet barátnős csereberét tartani - nagyon jó móka tud lenni -, vagy valamilyen segélyszervezetnek adni a jó állapotú ruhákat, cipőket, táskákat. Mi pedig élvezhetjük a rendezett gardrób minden előnyét, és útnak indulhatunk, hogy beszerezzük az esetleg hiányzó alapdarabokat. :)

A vörös rúzs és én olyan öt éve kerültünk szorosabb barátságba. Korábban is szemeztem vele, de egyszerűen túl gyáva voltam hozzá, hogy felkenjem úgy igazán látványosan, ne csak épphogy, ímmel-ámmal. Próbálkoztam persze mindenféle pasztell színekkel és szájfényekkel, de titkon mindig vágytam a dögös vörösre. Harminchoz közeledve aztán úgy éreztem, már elég önbizalmat gyűjtöttem hozzá, hogy ne csak otthonra tegyem fel, hanem a fürdőszoba rejtekéből ki merjek lépni vele az utcára is. Azóta elválaszthatatlan társak vagyunk. Ilyenkor télen, amikor kicsit fehérebb a bőröm, és persze teljesen feketébe burkolom magam, szinte követeli a szám a színt.   

Egy intenzív árnyalat olyan, mint egy hangsúlyos kiegészítő, gyakorlatilag bármilyen egyszerű öltözéket feldob. Egy fehér blúz-farmer összeállítás is egyből alkalmibb megjelenést kap. Arról nem is beszélve, milyen jó hatással van a lélekre. Valahogy úgy vagyok vele, mint a főhősnő Holly Golightly (Audrey Hepburn) a Breakfast at Tiffany's című klasszikusban, mikor arra kéri partnerét, hogy csak azután közölje vele a rossz hírt, hogy feltett egy kis rúzst - hiszen rossz híreket csupasz szájjal nem lehet fogadni. Ha kevéssé jó napom van, jöhet a piros, és máris jobb lesz a hangulatom. 

A rúzs egyébként is a nők egyik legrégebbi "fegyvere", ha szépítkezésről és csábításról van szó. Nem véletlen, hogy 3 másodpercenként eladnak egyet a világon! Története egészen az ókorba nyúlik vissza, ugyanis már Mezopotámia és az Indus-völgyi civilizáció női is vörösre színezték az ajkaikat. Az ókori Egyiptomban Kleopátra is vörös ajkakkal csábított. A középkorban tiltott volt a sminkek használata, míg nem I. Erzsébet angol királynő a 16. században újra divatba hozta az élénkpirosra színezett szájat, legalábbis a felső társadalmi osztályhoz tartozó nők körében.  Később aztán újra az ördög művének kiáltották ki, 1770-ben egyenesen törvényben ítélték el azokat a hölgyeket, akik sminket használva csábították el a férfiakat!

Csupán a 20. század elején változott a vörös rúzs megítélése, köszönhetően a suffragette mozgalomnak. Ekkor a magabiztos, erős nők szimbólumává vált. Maurice Levy találmánya, a kis töltényformájú kompakt kiszerelés könnyűvé tette a használatát, így ez lett minden nő vágya. Népszerűségét a hollywoodi dívák csak tovább növelték.

Ma szerencsére semmi esetre sem számít ledérnek, hanem inkább sikkesnek és elegánsnak. Tudom, hogy annak ellenére, hogy reneszánszát éli, sokan félnek a használatától, de én mindenkit arra biztatok, hogy merje kipróbálni! Mire érdemes odafigyelni?

1. Megfelelő árnyalat: A pirosnak rengeteg árnyalata van, ezért érdemes kísérletezni, hogy melyik áll a legjobban. A hideg tónusú bőrhöz a kékes pirosak passzolnak, míg a melegebb, olívás bőrhöz a narancsos árnyalatok. Ha megtaláltuk a tökéleteset, ne engedjük el! Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes szakértőkre bízni magunkat, például a MAC sminkeseire, akik nagyon segítőkészek és türelmesek, a kínálatuk pedig pazar. :)

2. Hidratált ajkak: A rúzs, főként, ha sötétebb, csak az ápolt ajkakon mutat szépen. Radírozzuk, hidratáljuk rendszeresen, így a szín felvitelét is megkönnyítjük.

3. Korrektor: Ha nem szeretnénk bohóchatást kelteni, akkor meg kell akadályoznunk, hogy a rúzs "kifolyjon". Ezt megúszhatjuk, ha folyékony korrektorral finoman körberajzoljuk a szánkat, és eldolgozzuk.

4. Kontúr: A precíz hatásért húzzuk meg a szánk kontúrját a rúzzsal megegyező, de legalábbis ahhoz közelítő árnyalatú kontúrceruzával. Ha az ajkakat is kiszínezzük vele, tartós alapot adunk a rúzsnak.

5. Ecset: Lehet élni rúzsecset nélkül, de minek? Sokkal könnyebb dolgozni vele, mint a vastag rúzzsal ügyeskedni.

6. Szemek: A kevesebb több elv itt is érvényesül. Ha a szánkat hangsúlyozzuk, a szemünket csak szolidan sminkeljük, natúr, világos színeket válasszunk.

 +1 jótanács: Ha már feltettük, viseljük a vörös rúzst magabiztosan! 

Biztos mindenkivel megtörtént már, hogy már messziről kinézett egy szoknyát, blúzt a vállfán, de amikor közelebbről megvizsgálta, kiderült, hogy mégsem annyira szép, mint elsőnek tűnt. Velem legalábbis számtalanszor előfordult. Mert lehet bármilyen jó a forma, a kivitelezés, ha az alapanyag nem megfelelő minőségű, egyszerűen nem lesz szép a végeredmény.

Mivel gyerekként rengeteg időt töltöttem drága Nagypapám szabóműhelyében, volt némi ismeretem az anyagokról, főleg a gyapjúszövetekről, de pár hete Hegedűs Zsanettnek, az AIAIÉ márka megálmodójának köszönhetően tovább mélyíthettem az ismereteimet. Zsanett, aki a MOME textiltervező szakán végzett, Material Love nevű kurzusán vezetett be a textilek rejtelmeibe.

A workshopon összesen heten vettünk részt, így igazán családias volt a hangulat. Amin őszintén megdöbbentem, az a hihetetlen mennyiségű textil, ami fogadott a showroomban, konkrétan egy méterárubolt kínálatával vetekedett! Ráadásul mindent megfogdoshattunk, amitől úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek az édességboltban! :)

Döbbenetes, hogy mi mindenből készítenek textilt! Az olyan természetes állati és növényi anyagokat, mint a gyapjú, kasmír, len senkinek sem kell bemutatni, de gondoltátok volna, hogy például a banán leveléből is nyernek fonalat? És akkor még az olyan műszálas fejlesztésekről, mint például a Lycra nem is beszéltünk!

Zsanett szerint a ruhacímkén szereplő információkat azonban érdemes kétkedve fogadni. Az összetételben ugyanis gyakran "szépítenek" a gyártók, ezért jobb inkább az ösztöneinkre hagyatkozni. A kezelési KRESZ-t viszont mindig érdemes betartani, ha sokáig szeretnénk, hogy kitartson a kedvenc ruhánk!

Fontos, hogy a csak vegytisztítással mosható darabokat tényleg csak szakszerű kezekbe adjuk, mert ha vízzel esünk nekik otthon, akkor tönkretehetjük őket. Ezeknél sokszor nem is az anyag kényes, hanem a ragasztás. Bár tény, hogy vegytisztítás után nem túl kellemes a ruhák szaga, egy alapos szellőztetéssel ezt eltüntethetjük.

A kényesebb holmikat, pl. kasmír és mohair pulóvereket, vagy selyem felsőket én mindig kézzel mosom kímélő mosószerrel, éppen csak langyos vízben. A centrifugázás tilos! Egyszerűen csak óvatosan kinyomkodom belőlük a vizet, és vízszintes felületre fektetve szárítom, hogy ne veszítsék el a formájukat.

A gyapjú egy szennylepergető szövet, így szerencsére ritkábban szükséges mosni, mint a gyapot- vagy szintetikus szálakból készült anyagokat. Ennek ellenére természetesen nem árt neki egy kis frissítés! Jó tulajdonságait a természetes olajoknak köszönheti, ezért fontos, hogy ezeket ne távolítsuk el. Létezik ugyan gyapjúprogram a legtöbb mosógépen, én mégis inkább azt mondanám, hogy maradjunk a kézi mosásnál, a kabátokat, kosztümöket pedig adjuk inkább tisztítóba. Sokat segíthetnek a speciális textilfrissítő spray-k is, amelyek elveszik a kellemetlen szagokat, ha egyébként csak erre van szükség, és az anyag nincs elkoszolódva.

És hogy mit tehetünk az olyan gonosztevőkkel, mint a molyok? Nekem szerencsére nem volt még dolgom velük, de Zsanett elmondása szerint a levendula már kevés nekik, ezért drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnunk. Ő az eukaliptuszos füstölőre esküszik, amit alaposan becsomagolva kell a ruhák közé tenni. Biztos, ami biztos, én kipróbálom!

Egyszer olvastam valahol, hogy a táskában az a legjobb, hogy nem lehet kihízni. És tény, hogy az egyik legjobb befektetés! Nők vagyunk, ezért ráadásul egy sosem elég, ugye? Kell minimum egy fekete alapdarab, egy barna, vagy drapp, egy színes, illetve egy alkalmi clutch.

Azt vallom, hogy ha ruhára nem is áldozunk sokat, táskára, cipőre, kiegészítőkre nem szabad sajnálni a pénzt. Legtöbbször ugyanis ezek adják meg a karakterét az öltözékünknek. Egy jó táska ráadásul sok éven, de akár egy életen át is elkísérhet és megkönnyítheti mindennapjainkat.

Saint Laurent Moujik, kép forrása: Pinterest

Sokan kérdezik tőlem, hogy hol lehet ésszerű áron szép táskát venni. Ez egyáltalán nem egy egyszerű feladat itthon. Ha igazán szépet szeretnénk, ami tartós is, akkor bizony mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk. És a drága táska sem feltétlenül egyenlő a széppel! A belvárosban van 1-2 olasz táskabolt, ahol mindig gyönyörű darabokra bukkanni, emellett érdemes minőségi cipőboltokban is körülnézni! A legjobb, ha táskát a téli vagy nyári leárazásokkor vásárolunk, ekkor ugyanis akár féláron hozzájuthatunk a kiszemelt darabokhoz.

Mik a jó táska ismérvei, mi alapján válasszunk? 

Először is bőrből készül. Lehet, hogy az állatvédők megköveznek, de akkor is tartom magam ehhez. Nem mondom, hogy műbőrből nem lehet szépet találni, de egész biztos, hogy nem fog annyi ideig örömet okozni, mint egy finom bőrtáska. Természetesen a bőr és bőr között is óriási különbségek vannak minőségben. Ha nagyon vékony, egész biztos, hogy hamar meg fog kopni a sok használattól, ezért jobb, ha vastagabb borjúbőr, vagy speciálisan előállított saffiano bőrből készült darabokat választunk. A saffiano egyébként azért is csodás, mert nagyon strapabíró, bírja a mindennapi gyűrődést és esőben sem fog megázni, mert lepereg róla a víz. Nekem több ilyen darabom is van, és bátran állíthatom, minden próbát kiállnak. :) Múltkor az egyik üzletben a kedves eladó fiatalember egy trükköt is megosztott velem: a bőrtáskákat legegyszerűbben úgy ápolhatjuk, ha egy baba törlőkendővel áttöröljük! Természetesen a velúrra ez nem vonatkozik.

Coccinelle, kép forrása: Pinterest

Nagyon fontos, hogy hétköznapra akkora táskát válasszunk, amibe minden holmink belefér. Igen, az ebédes doboz is, hiszen nincs annál illúziórombolóbb, mint amikor csinosan öltözött nők mindenféle gyűrött, mindenféle márkákat reklámozó papírtáskákkal szaladgálnak. Felejtsük el örökre, váltsunk inkább megfelelő méretre! Keressük a letisztult, időtálló formákat és kerüljük a nagy logókat, feliratokat!

Spinal of London, kip forrása: Pinterest

Felejtsük el azt a szabályt, hogy a táskának ugyanolyan színűnek kell lennie, mint a cipőnek. Fontos természetesen a harmónia, de bátran párosíthatunk kék cipőhöz ezüst táskát, feketéhez pirosat, vagy drapphoz a zöldet. Kísérletezzünk bátran!

Nagyon örültem, amikor Orsi és Norbi megkért, hogy segítsek nekik felkészülni egy fotózásra. Szerették volna ugyanis, hogy az öltözékükben is visszaköszönjön az az összhang, ami a kapcsolatukat jellemzi. Miután megérkeztem hozzájuk, órákon át válogattuk a többféle szettet, kerestük a tökéletes kiegészítőket, amelyek visszaadják mind a személyiségüket mind a különleges hangulatot. Mert a kész képeken nem csupán a mozdulatok árulkodnak, de fontos szerepet kapnak a megfelelő színek is, amelyekkel sokat hozzátehetünk a harmonikus összhatáshoz.*

*Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha össze is szeretnénk öltözni a párunkkal, akkor azt ne szó szerint tegyük! Rengeteg elrettentő példát látni erre! Az ugyanabból az anyagból készült ruha-nyakkendő kombinációk, egyforma pólók nevetségesen hatnak. Úgy is harmóniában lehet a szettünk, ha nem erőltetjük az egyforma holmikat, csupán a stílus és a színek összhangjára törekszünk.

Orsi és Norbinál is ez volt a cél. Mivel ők ketten az elegáns vonalat képviselik a hétköznapokban is, ettől nem rugaszkodtunk el túlságosan, de azért egy kis lazaságot is belecsempésztünk a fotókba két sportosabb összeállítással.

A végeredménnyel mi nagyon elégedettek vagyunk, de beszéljenek a képek!

Fotók: Petite Pomme Photography